Valami mélyen megrendült. A világ, amit megszoktunk, rohamos tempóban változik – és egyre kevésbé tűnik úgy, hogy jó irányba. Politikai instabilitás, háborúk, klímaválság, társadalmi polarizáció, a technológiai fejlődés árnyoldalai és az értékválság egyszerre nehezednek ránk.
A jövő bizonytalansága már nem csak egy absztrakt félelem, hanem egyre több ember mindennapi tapasztalata. Sokan érzik úgy, hogy valami „nincs rendben” – de kevesen tudják pontosan megfogalmazni, mi zajlik. Talán valóban egy globális civilizációs fordulópont tanúi vagyunk.
Buda Péter, aki közel két évtizede foglalkozik a civilizáció összeomlása és a nemzetbiztonság közötti összefüggések vizsgálatával, előadásában és az azt követő beszélgetésben éppen erre világít rá: a válság nem csupán gazdasági, politikai vagy ökológiai természetű – hanem rendszerszintű és mélyen emberi. A problémák gyökerei az értékrendünkben, társadalmi berendezkedésünkben és a világról alkotott elképzeléseinkben keresendők.
Felbomló világrend – új hatalmi pólusok és instabilitás
A második világháború utáni nemzetközi rendszer – ENSZ, NATO, WTO, EU – hosszú ideig a stabilitás és kiszámíthatóság záloga volt. Mára azonban recseg-ropog a világrend szerkezete. Már a Rand Corporation 2017-es jelentése is figyelmeztetett a rendszer fenntarthatatlanságára – és azóta csak tovább mélyült a válság.
A PRIO Conflict Trends 2024 szerint 2024-ben több államközi fegyveres konfliktus zajlott, mint bármikor az elmúlt 70 év során. A globális biztonsági helyzet egyre inkább instabillá válik, és a korábbi „játékosok” már nem képesek garantálni a rendet.
Az ukrajnai háború világrendszerszintű töréspont: rávilágított a nemzetközi jog korlátaira, a biztonsági garanciák illuzórikus mivoltára, és felgyorsította a többpólusú világrend kialakulását. Ez az új világrend azonban nem stabilabb, hanem kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb.
Kína felemelkedése, India sajátos nacionalizmusa, Irán vallási szélsőségei – mind új feszültségtengelyeket hoznak létre. A világban új falak emelkednek, miközben a régiek még le sem omlottak.
Mindezek fényében különösen aggasztó, hogy soha nem volt még ennyi állam birtokában nukleáris fegyver, mint napjainkban. A hagyományos diplomáciai keretek gyengülésével megnőtt annak a veszélye, hogy egy lokális konfliktus globális eszkalációvá válik – akár végzetes következményekkel.
A demokrácia vadhajtásai – autokrácia, szélsőségek, gyűlöletkeltés, manipuláció
A demokratikus rendszerek sem maradtak érintetlenek. Az elmúlt években a populizmus, dezinformáció, a gyűlöletkeltés és az emberek egymás ellen fordítása vált több kormány és politikai párt stratégiájává. A társadalmi párbeszéd helyett egyre inkább a bűnbakkeresés uralja a közbeszédet – Magyarországon, Romániában, de az EU más tagállamaiban is.
Ez nem véletlen: a közösségek meggyengülésével és az egyének elidegenedésével párhuzamosan egyre könnyebb manipulálni, szembeállítani és radikalizálni a tömegeket – különösen, ha a politikai cél nem a közjó szolgálata, hanem a hatalom megszerzése és megtartása az emberek érzelmein keresztül.
A klímaváltozás – már nem jövő, hanem a jelen
A globális felmelegedés már nem a jövő, hanem a mindennapok realitása. Az IPCC szerint több mint 3 milliárd ember él olyan környezetben, amely különösen érzékeny a klímaváltozás hatásaira.
Afrikában ez már most is tömeges elvándorláshoz, erőforráshiányhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet. Európa a jövőben fokozódó migrációs nyomással, társadalmi és gazdasági feszültségekkel szembesülhet. A klímaváltozás így nemcsak ökológiai, hanem biztonságpolitikai kérdés is.
Digitális káosz és az igazság érzékelésének válsága
A technológiai fejlődés új korszakot hozott: az információs bőség korát. Soha nem volt még ilyen könnyű hozzáférni a tudáshoz – mégis egyre többen elvesznek az adatok, vélemények és féligazságok dzsungelében.
A valóságérzékelés torzul, az információs tér polarizálódik, és a társadalom egy része védtelenné válik a manipulációval szemben. A deepfake videók, algoritmusok által torzított narratívák és szűrőbuborékok világában az igazság többé nem magától értetődő – hanem tanulandó és újradefiniálandó.
Ezért ma már nem elég az információ. Szükség van információkritikára, digitális tudatosságra és értékalapú gondolkodásra. A jövő kulcsa nem csupán technológiai, hanem mélyen emberi: az önismeret, a kérdezés bátorsága és a közösségi tanulás képessége.
Éppen ezért a közösségi mozgalmunk keretében ezekre a kérdésekre keressük a választ:
- Hogyan tanulhatjuk meg az információkritikát és a digitális tudatosságot?
- Hogyan fejleszthetjük az értékalapú gondolkodást és az önismeretet?
- Hogyan készülhetünk fel egy olyan világra, amely folyamatos, nehezen utolérhető és sokszor ijesztően gyors változásokat hoz?
A változás nem csak politikai vagy gazdasági szinten kezdődik – hanem bennünk.
A kulcs nem az, hogy minden kérdésre rögtön tudjuk a választ, hanem az, hogy fel merjük tenni a jó kérdéseket, és hajlandóak legyünk közösségben keresni a megoldásokat.
Kiút: értékalapú közösségek és tudatos társadalmak
A jövő nem feltétlenül sötét – de a fény nem felülről, hanem belülről jön. A kiút az értékalapú gondolkodásban és a közösségi hálózatok újraszövésében keresendő.
Egy olyan társadalomban, ahol önszerveződő, elszámoltatható és szolidáris közösségek alkotják a társadalmi szövetet, sokkal nehezebb lenne a manipuláció, a gyűlöletkeltés és a szélsőségek térnyerése.
Egy ilyen társadalom gazdasága nem a végtelen növekedésre, hanem a minőségre, fenntarthatóságra és lokális erőforrásokra épül. Ez nem utópia – hanem a túlélés záloga.
A változás rajtunk múlik
A döntés a miénk: tovább sodródunk a válságba, vagy elkezdjük tudatosan formálni a jövőt?
A valódi boldogság, biztonság és méltóság nem a képernyőkön, reklámokban vagy politikai lózungokban található, hanem az emberi kapcsolatokban, az értékalapú cselekvésben és a közös felelősségvállalásban.
A kérdés az: képesek vagyunk-e újratanulni, hogyan kell együtt élni ezen a bolygón? Mert ha nem, a történelem eldönti helyettünk – de az nem biztos, hogy számunkra kedvezően.
HU 
RO